Vízellátás

Minden háztartás vezetékhálózata a vizet bevezető vezetékekből és a lefolyóvezetékekből áll.
A vizet bevezető vezetékek a vízműben fogyasztásra alkalmassá tett ivóvizet szállítják. Ez a víz vezetékhálózaton át, szivattyúk segítségével jut el a végső fogyasztóhoz.
A fogyasztónak, valamint a csővezetékek anyagának kiválasztása szempontjából lényeges a víz úgynevezett keménységi foka. Ez az érték (amelyet a vízműtől lehet megtudni) bizonyos tájékoztatást ad az ivóvízben oldott ásványi anyagokról (elsősorban a kalciumról és a magnéziumról).

Ezeknek nagyobb hőmérsékletek hatására az a kellemetlen tulajdonságuk van, hogy a vízvezetékekben és a háztartási készülékekben szilárd alakban lerakódnak. Különbséget kell tennünk a keménységi fokozatok és fokok (német keménységi fokok) között:
1. fokozat = 1...70
2. fokozat = 7... 13°
3. fokozat = 13...20°
4. fokozat = 21° és annál nagyobb.

Csőfektetési alapelvek

Vízvezetékeket semmiképpen sem szabad a pince padlójában elhelyezni, a hidegvíz vezetékek mindig a melegvíz vezetékek alatt fekszenek (a hő felfelé száll). Egymás mellett lévő elvételi helyek esetén a szabvány alapelvként előírja, hogy a meleg víz elzáróberendezését balra, a hideg vízét jobbra kell elhelyezni. Ez keverőszerelvények esetén is érvényes.

Az ivóvíz vezetékeket semmilyen körülmények között nem szabad nem ivóvizes berendezésekkel összekötni. A törvény visszafolyásgátlókat és a készülékek csatlakozásához csőszellőzéssel ellátott szelepeket ír elő. Ezért van az, hogy mosdókban stb. a szerelvények összes kifolyónyílásának feltétlenül a szennyvíz legmagasabb szintjénél legalább 20 mm-rel magasabban kell lennie.

Szennyvízelvezetés

A használt, azaz ún. szennyvizet a lefolyóvezetéken át vezetjük el. Ezeknek a lefolyóvezetékeknek a fellépő nyomásesésekre gáztömörnek kell lenniük. A fektetéshez csak vizsgálati jellel ellátott, szabványos darabokat szabad használni.

Ez magától értetődően a lefolyóvezetékeken végzett olyan bekötési munkák vagy javítások esetén is érvényes, melyeket a fürdőszoba felújítása vagy korszerűsítése esetén kell elvégezni. 

Potenciálkiegyenlítés

Az egészségügyi létesítmények összes fémes alkatrészénél helyi potenciálkiegyenlítése van szükség. Ez azt jelenti, hogy a zuhanytálcák és fürdőkádak lefolyói, a vízvezetékek, de még a fűtési vezetékek is potenciálkiegyenlítő vezetővel vannak összekötve egymással. A potenciálkiegyenlítésre akkor is szükség van, ha a fürdőszobában nincsenek villamos berendezések.

A potenciálkiegyenlítő vezető legalább 4 mm keresztmetszetű szigetelt rézvezeték (zöld-sárga), vagy legalább 2,4 x 20 mm horganyzott laposvas. Ezt a vezetőt az elosztón vagy a potenciálkiegyenlítő sínen át a védővezetővel kötjük össze. Acélkádaknál, ha a lefolyócső műanyag, csak a kádat kötjük rá a potenciálkiegyenlítőre. A zuhanytálcák és fürdőkádak alsó oldalán furattal ellátott szem található, ehhez a kiegyenlítővezetéket egy csavarral könnyen oda lehet erősíteni.

Csőanyagok

Ivóvízvezetékek céljára ( horganyzott acélcsövet és különféle műanyag csöveket. Ezermesterek számára legkönynyebb a műanyag csövek szerelése, melyeket csavarzatokkal lehet összekötni vagy ragasztani lehet . Ezeket a csöveket általában csak nagykereskedelmi szaküzletekben vagy szerelők révén lehet beszerezni és ezért nem mindig állnak rendelkezése. Némi ügyességgel és gyakorlattal rézcsövek önállóan is fektethetők.

A horganyzott acélcső csak hidegvíz-vezetékekhez van engedélyezve, feldolgozása az újra meg újra szükségessé váló menetes kötések miatt nem túl egyszerű . Még a szerelők is egyre ritkábban alkalmazzák. Régebbi házakba nem találhatók még az ólomcsövek , melyeket azonban új létesítményeknél már nem szabad beépíteni. Tekintettel arra, hogy az ólom az egészségre ártalmas és kis mennyiségben az ivóvízben oldódik, a meglévő ólomvezetékeket feltétlenül ki kell cserélni. Ha erre nincs lehetőség, reggelente engedjük ki az éjszaka folyamán a vezetékekben állt vizet, mielőtt étkezési célra vizet vételeznénk.

Miről ismerjük meg az ólomcsöveket?

A felújítási munkák megkezdése előtt a helyi vízszolgáltató vállalatnál lehet érdeklődni, vajon az utcában vagy a ház bekötésénél még ólomcsövek vannak-e fektetve. Általában nem ez lesz a helyzet, mert az ólomcsöveket a vízszolgáltató vállalatok az elmúlt évtizedekben túlnyomórészt már kicserélték.- Ezután saját házunk szerelését vizsgáljuk meg. Az ólomcsövek felismerését néhány szembeötlő jellemző könnyíti meg. Festés nélkül az anyag ezüstszürke és nagyon puha. Hajlíthatóságuk miatt ezek a csövek soha nincsenek egyenesen fektetve, hanem mindig enyhén kígyózó vonalak vagy ívek mentén. A csövek kötési helyei erősen kidudorodnak, a puha ólmot késsel könnyen be lehet nyomni.

A réz- és horganyzott acélcsövek mindig egyenes vonal mentén vannak fektetve.

A vöröses színű rézcsövek rendszerint dugaszolható kötéssel vannak összeillesztve és azután forrasztva. Az acélcsöveket, melyek festés nélkül hasonlítanak az ólomcsövekhez, mindig öszszecsavarják. Kétség esetén itt a mágnes segít: az ólom - az acéllal ellentétben - nem mágneses. A falban elhelyezett csövek esetén viszont csak a víz analízise (tájékozódjunk a közműveknél) ad felvilágosítást az ivóvíz esetleges ólomtartalmáról. Vegyük itt figyelembe, hogy az utóbbi évtizedekben számos régi épületben más anyagból való csövekre cserélték ki a régi ólomvezetékek egyes részeit. Ez azonban gyakran csak a falakon kívüli, jól hozzáférhető helyeken vagy az emeleten történt meg. 

Teljesen vagy részben ólomból készült vezetékek esetén a szakemberek mindig az ivóvízhálózat teljes felújítását ajánlják. Ilyen esetekben tehát a háztulajdonosnak elvi döntést kell hoznia.

*Az első szám a külső átmérőt adja meg, a második a falvastagságot. A 22 x 1 jelentése: a külső átmérő 22 mm, a falvastagság 1 mm.

Szakirodalom:

K.H Schubert : Fürdőszobák felújítása és korszerűsítése